Mai napig emlékszem, amikor Judit keresett fel Facebookon. Azt mondta, hogy van egy mentett puli kutyusa, aki nagyon fél az emberektől, állatoktól, zajoktól, vagyis mindentől! Ahogy az később kiderült, Judit még annál is nagyobb dolgot vitt véghez, mint amekkorának az elsőre hangzik, Judit ugyanis nem csak befogadott egy mentett kutyust, de a szó legszorosabb értelmében meg is mentette.
Mentett kutyusokkal nagyon türelmesnek és kitartónak kell lenni, mivel nem ismerjük pontosan hátterüket, nem tudjuk mi válthat ki félelmet vagy akár agressziót. Arról nem is beszélve, hogy sohasem adja könnyen a bizalmat, a tiszteletet és az engedelmességet. Judit és Bogi történetének apropóján gondolom sokak fejében jön a kérdés, hogy vajon hogyan kezdenének hozzá egy hasonló félős kutyus foglalkozásához.
A kezdetek:
Megbeszéltünk tehát egy ingyenes első találkozót Judittal aki csak abban reménykedett, hogy Bogi nem fog megenni amikor meglát. Kiderült ugyanis, hogy inkább a férfiaktól tart, főleg szakállas és nagyobb darab férfiaktól, ami sajnos mind kettő teljes mértékben igaz rám 🙂 De nem gond beültem az autóba hát és elkocsikáztam Bogiékhoz. Beszélgetés során sok minden kiderült, mind Juditról és az állatszeretetéről, mind Bogiról. Bogi az egyik főút mellett héderelt amikor Judit rátalált, egy ideig etette, rendszeresen látogatta, amivel már a kezdetektől egy jó kapcsolatot épített ki az ebbel. Amikor az állatmentők megérkeztek, Bogi már csak benne bízott, így aktív részvételével be is tudták fogni.
Az ilyenkor kötelező vizsgálatokat elvégezték és már jöhetett is haza velük. Mivel a házuk már tele volt mentett macsekokkal, Boginak odaadták a meleg, rendezett garázsukat és egy nagy leválasztott kertet. Így Boginak egy saját kis birodalma volt, ahonnan belátta a kert nagy részét, el tudott vonulni a nagyérdemű elől és persze ami a legfontosabb ugathatott kedvére 🙂 Annyira megszokta ezt a jó kis kuckót, hogy sajnos már kijönni sem akart onnan, csak ha nagyon muszáj volt és akkor is csak arra a néhány másodpercre. Bizalmat is csak Judit felé épített ki, sajnos párjától, Balázstól is nagyon félt, néha esténként megmorogta. Sétálásról vagy egyéb szocializációról szó sem lehetett egyenlőre.
Találkozásunk alkalmával elmondtam, hogy nagyon sok időre, türelemre és gyakorlásra lesz szükség, hogy Bogit ki tudjuk húzni ebből a félős állapotból. Beszéltünk róla, hogy első körben arra koncentrálunk, hogy a kutyus önbizalmát növeljük, ez ugyanis félelmének kulcsa. Amikor ezt meghallották a gazdik, egyből felcsillant egy kis remény szemükben és már kérdezték is, hogy mikor kezdhetünk.
A kiképzés:
Ahogy minden kiképzésemnél, most is a jutifalat volt a középpontban, ugyanis ez a jelenleg ismert legjobb módja annak, hogy egy kutya tudomására adjuk, hogy amit csinál az nagyon szuper. Annak érdekében, hogy egy kicsit jobban áttudjam adni, mit is tesz egy kis pozitív hozzáállás, szeretnélek megkérni, hogy képzeld el a következő helyzetet:
Bemész első nap a munkahelyedre és a főnök azzal fogad, hogy
– Miért nem tudja még az egész munkafolyamatot?
megmutatja az asztalod majd miután leültél:
– Miért nem kapcsolta még be a gépét?
Ezek után már csak a betanítás marad, ami megint egy kicsit negatívabb a kelleténél:
– Ez itt a program ami használunk, na gyerünk írja meg az első jelentését! – 2 perccel később arra jár és ad egy tockost, mert a jelentés ugye még mindig nincs kész.
Képzeljük el mennyire lennénk motiváltak, hogy másnap is bemenjünk dolgozni. Azonban lehet ezt máshogy is:
Bemész első nap a munkahelyedre és a főnök azzal fogad, hogy
– Jajj de jó hogy itt vagy! 5000 Ft bónusz!
megmutatja az asztalod majd miután leültél:
– de szuperül leültél, itt van még 5000 Ft!
Ezek után megmutatja, hogy ez a géped és hogy hogy kell bekapcsolni a gépet. A bekapcsolás után a főnök megint megdicsér:
– Azta milyen szuperül bekapcsoltad a géped, 5000 Ft
Ugye mennyivel jobban hangzik? Megint gondolkozzatok el, hogy vajon ez a munkahely boldogabbá tenne-e? PERSZE és a miértje is nagyon egyszerű, elvárás szerint teljesítettél mégis elvárás feletti dicséretet kaptál, ami pozitívan hat a munkamorálodra, az önbizalmadra és még egy plusz erőt is biztosít a folytatáshoz.
A mentett kutyusokhoz is így kell hozzáállni, nem elvárni tőlük, hogy tudjanak ülni hanem dicsérni már akkor is ha ránéznek a falatra. Bogival is így kezdtük tehát, aminek lassan de meglett az eredménye. Néhány nap foglalkozás után, Bogi már farkat csóválva fogadta Juditot, amikor eljött a napi gyakorlás ideje. Szépen lassan, először jutifalat követést tanultunk, majd ültetést, majd csak ezek után láb mellett sétát. Mindent nagyon szépen csinálgatott de sajnos a luxus garázsát még nem volt kész elhagyni.
Lassan elkezdtük a pórázzal való gyakorlást is (a pórázzal azért kellett várni, mert volt egy pár nagyon negatív élménye, így ha meglátta nem a boldogság és a séta jutott eszébe), ezek után jutottunk el arra a szintre, hogy néha egy falatvezetéses gyakorlat keretein belül kimentünk vele az udvarra, amit meglepően nagy érdeklődéssel fogadott. Egy idő után arra lettünk figyelmesek, hogy már néha az utca is érdekli.
Ki is vittük hát az utcára, azt szem elött tartva, hogy semmilyen kényszert ne tegyünk a kutyára. Arra mentünk amerre ő akart és akkor ahogy ő akart. A bonyolult kutyalogika megértése közben, néha visszahívtuk az ebet egy jutifalatért cserébe, amire nagyon szépen reagált és mutatta az együttműködés hajlamát.
Nagyon oda kell figyelni arra, hogy a kutyus önbizalom hiányában hajlamos leblokkolni, illetve agresszívan fellépni, a kényszerítésre. Ez történt Bogival is. Amikor viszont egy feladat keretein belül vittük ki, egészen máshogy állt hozzá a dologhoz és az explorációs viselkedése újra előtérbe került.
Sajnos itt még nincs vége!
Judit egyre több lyukásásra lett figyelmes, majd ami még furább volt, hogy az addig nagyon kedvelt kisállatát a lyukba helyezte a kutyus. A viselkedés nagy megdöbbenést okozott, de a kedvtelensége és további furadolgait követően orvoshoz fordultak, aki megállapította az álvemhességet. Kezelés után, sajnos a vemhesség tüneteit produkálta, védelmezte a nem létező kölykeit, agresszió és demotiváltság jelentkezett. Judit nem adta fel és nagyon sokszor nagyon szépen el is tudta vonni a figyelmét a gondokról egy kis feladatozással. Amikor Bogi állapota javult, életkedve visszajött, megtörtént az ivartalanítás és újra összetudta Judit szedni a kedvét amikor valami még rosszabb jött, Pozitív Elisa teszt Ehrlichia fertőzésre illetve egy műtéttel kikellett operálni egy kisebb lövedéket a homlokából. A betegségek alatt a közérzete ingadozó volt és nem is mindig tudták Juditék “munkára” bírni. Judit nem adta fel, kivizsgálások és sok sok gyakorlás fűszerezte ezt az időszakot, amikor is végre jött a javulás!
Happy End
Bogi anaplasma tenyésztése negatív lett, tehát legyőzte a szervezete a fertőzést! Mindeközben rendszeresen sétálnak a kis kutyával, a feladatokat kint is végrehajtja már, figyel a gazdira és imádja a közös “munkát”! Judit azóta is a kitartás példaképe számomra, soha nem adta fel, soha nem kámpicsorodott el, soha nem mondott le Bogiról és ennek hála több rettentő nehéz időszakon a feladatok segítették át mindkettőjüket. Ahogy a seregben együtt szolgált barátok is különleges barátok mostmár Bogi és Judit is ilyenek.
Nagyon sok mindent megtanulhattunk ebből a történetből de ami a legfontosabb és immáron nem csak elcsépelt kliséként említem meg az a következetesség. Semmi más nem számít csak az a következetesség ami a kutyának még egy betegség legyőzése közben is segítség.
