Egyre többször találkozom, olyan gazdi viselkedéssel utcákon, parkokban, amelyek következetlen helyzetekbe kényszerítenek, így hátráltatják a kutyánkkal való kommunikáció, valamint kapcsolat építését:
Sétálunk békességben kiskutyánkkal az egyik városi parkban, amikor feltűnik egy antiszociális kutyás a horizonton. Annak ellenére, hogy lenne bőven hely, ők ugyan azon a csapáson közelítenek amin mi is. A másik kutya közeledése, hatalmas feszültséget generál kutyánkban és persze ennek köszönhetően, sokkal nehezebben tudjuk kezelni ebünket, mint bármikor máskor.
Ilyenkor mindig azt tanácsolom, hogy figyeljék a kedves gazdik a másik kutya illetve gazdája viselkedését, annak érdekében, hogy elkerülhessük a lehető legkövetkezetlenebb viselkedést
Közeledésünk során, látjuk ahogy a másik gazdi egyértelműen olyan jeleket küld, miszerint, hagyni fogja kutyáink összeszaglását, így tekintve, hogy egy kezdő kutyára, szintén kezdő gazdija, csak nagy nehézségek árán tudna hatni, történetünk főhőse fellélegezhet. Ekkor jön a csavar, mielőtt oda érnének a másik gazdi, felkapja, elrántja kutyáját!
Gondolom, mindenki tapasztalt hasonlót, mindennapi sétája alkalmával, de boncolgassuk egy kicsit, miért is olyan nagy probléma ez?
Kutyáink szociális lények természetes közegükben falkákban, tehát kisebb, nagyobb csoportokban élnek. Bátran állíthatjuk tehát, hogy a kutya ugyan olyan létszükséglete, hogy más fajtársaival találkozhasson, mint az, hogy szagolgathasson, sétálhasson. Amikor séta alatt egy másik kutyus tűnik fel, kutyánk már el is képzelte, hogy fog oda menni, mit szagol meg először, hogyan viselkedik. Tele lesz reménnyel, elvárással, izgalommal, ami a fajtárs közeledésével folyamatosan nő majd akkor teljesedik ki, ha végre valahára összeszagolnak. Mivel a másik gazdi folyamatosan, olyan jeleket ad, amiből arra következtethetünk, hogy nem lesz gond a kiteljesedéssel, így mi sem tereljük a figyelmét, nem csapjuk be lábmellé, nem ültetjük le, nem teszünk semmit annak érdekében, hogy a kutyák úgy menjenek el egymás mellett, ahogy annak lennie kell. Persze kutyánk vérmérsékletét érdemes ilyenkor is kordában tartani, hogy ne a másik eb feje tetején kezdjen el táncolni a találkozás utáni első másodpercben és akkor a várva várt csavar: miszerint, kutyánk hőn szeretett fajtársa egyszer csak eltűnik, felpattan, elrohan! Kutyánk persze kapar, rúg, húz egyes esetekben vonyít, mert hát megfosztottuk tőle azt a mézes madzagot amit előtte már majd hogy nem biztosnak vett.
Gondoljunk bele egy pillanatra, hogy szoktunk érezni, amikor valami nem jön össze? Nem is kell messzire mennünk, biztos vagyok benne, hogy mindenkinek voltak nyári, téli tervei a COVID-19 időszakban, amiből szinte semelyik terv sem teljesedett be. Milyen érzés volt lemondani a nyaralást, a síelést, a kirándulást.
Azt még nem említettem, hogy ez a viselkedés, hogyan lesz igazán következetlen és ezáltal, hogyan befolyásolja kutyánk hozzáállását.
Mivel semmi előjel nélkül történik az egész, így amikor mi már megadtuk a jelet miszerint semmi gond ha odamész és ismerkedsz a másik kutya tulajdonosa irányt vált vagy nemes egyszerűséggel elrohan, nekünk is lépnünk kell, aminek következtében a következő folyamat megy végbe:
– Nézd ott egy kutyus!
– Persze menj csak ismerkedjetek
– Gyere Bubu, megyünk tovább, (a kutya persze rohanna a másik után) NEM! NEM! NEM! GYEREEE!!!
Nem kell nagy kutyásnak lenni, hogy átérezzük ez mennyire hibás folyamat, arról már nem is beszélve, hogy rettentő következetlen. Amikor egy kis kommunikációval ez az egész simán megelőzhető lenne.
