Behívható a kutyám!

Vagy mégsem?

Nagyon sok olyan kutyással találkozom akik a “Behívható a kutyád?” után minden probléma nélkül azt mondják, hogy persze. Na de nézzünk egy kicsit a kérdés és a válasz mögé!

Mit jelent az, hogy behívás?

A behívást leginkább kutyasulikban használják (így már tudhatjuk, hogy ha valaki ezt a kifejezést használja, volt már kutyasuliban valamikor az élete során). Behívás azt jelenti, hogy a kutya egy hang vagy kézjel után a lehető legrövidebben és leggyorsabban a gazdihoz visszafut és leül előtte. Itt említeném meg, hogy a köznyelvben ez már kicsit átalakult formában jelenik meg, miszerint a behívás egyenlő azzal, hogy amikor a kutyula nevét említem akkor ő visszafordul és aránylag közelebb jön. Félreértés ne essék nem azért írom ezt a bejegyzést, hogy azon kötekedjek, hogy az emberek többsége rosszul használja a behívást, hanem inkább azért, hogy mielőtt elengedjük ebünket, tudjuk legalább azt, hogy milyen paraméterek játszanak közre, amikor az eb visszahívását próbáljuk meg.

Behívás legfontosabb tényezői

Biztos gondolkoztatok már azon, vajon miért nem akar engedelmeskedni a kutyula. Nos ez megint csak több tényezős, de ha nagyon egyszerűen akarok fogalmazni akkor ahhoz hasonlítanám, mint amikor nekünk munka közben akad más más elfoglaltságunk. Természetesen ők nem tudatosan állítanak fel fontossági sorrendet, hanem ösztönösen aminek az eredménye az, hogy ha valami sokkal fontosabb szagolni, játszani, felfedezni valójuk akad akkor a gazdi szava mindig másodrendű lesz.

Nagyon fontos továbbá a jel erőssége amit mondunk neki:

• Természetesen azt mindenki tudja, hogy kutyánk hallása jóval jobb mint az embereké, így mindjárt elvárjuk tőle, hogy meghallja ha oda “Buksi!” -zunk neki 100 méterről, suttogva. Természetesen ha még meg is hallja, az a “Buksi!” soha nem olyan “Buski!” lesz amire vissza is jön. MIÉRT? Egész egyszerűen, mert a behívásnál, amikor kutyánk szabadon kolbászol (a szó legszorosabb értelmében) egy suttogás, nem elég határozott, nem elég fontos parancs. Ahogy azt Pavlov is felfedezte, ahhoz, hogy egy Feltételes Reflexet kitudjunk alakítani kutyánknál létfontosságú, hogy a jel megfelelő erősségű legyen.

Ha a főnök rihegve röhögve oda mondja nekünk, hogy ha még egyszer elkésel akkor kirúglak te sem vennéd komolyan, nem igaz?

Az elcsépelt következetesség is nagyon fontos szerepet játszik:

• Ahogy azt szokták mondani, sok beszédnek sok az alja, ebben az esetben, vajon ennek mi köze a feladat sikeréhez?
  Mi az a parancs amivel visszahívod a kutyát? Neve, Cuppogás, Fütyülés stb. Szeretném, hogy a következő sétád alkalmával, számold meg hányszor adod ki ezt a parancsot kutyádnak. Azt mondanám első körben teljesen látatlanul, hogy legalább 2-3 percenként egyszer, számold meg azt is, hogy hányszor várod el a kutyádtól, hogy vissza is jöjjön. Minél többször mondasz neki valamit, annál jobban értéktelenedik a mondanivalód súlya.
  Hányszor van olyan, hogy cuppogsz neki és már azért jól megdicséred, hogy nem rohant el, vagy azért mert tovább jött.
  PONTOSAN EZ A KÖVETKEZETLENSÉG, ugyan arra jelre egyszer azt akarod, hogy vissza jöjjön, egyszer azt, hogy álljon meg, egyszer azt hogy jöjjön tovább. Kutyánk sajnos nem tudják eldönteni, mikor mire gondolunk, ők azt tudják, hogy erre ezt, arra azt, amarra meg amazt kell megcsinálni.

Zavaró tényezők

• Arra kell koncentrálnunk, hogy a behívás sikeres legyen, ennek, ha lehet ilyet mondani, a legnagyobb ellensége a többi dolog amit a kutya, megtalálhat, megszagolhat, játszhat vele vagy akár a FŐELLENSÉG, amit megehet! A behívás alatt itt kapja a legfontosabb szerepet az időzítés, hiszen nem mindegy, hogy egy csülök felé futás vagy annak már a rágása közben akarjuk rávenni, hogy hagyja ott, jöjjön vissza és amúgy viselkedjen jól. A távolsággal arányosan a zavaró ingerek jelentősége is megnő, habár ez nem egy két oldalú dolog, hiszen egy csülökcsontnak azért nehéz ellenállni még akkor is ha a gazdi közben a kutya nyakába liheg, nem igaz? Nagyon fontos, hogy ha tudunk előre gondolkozni, tudjuk azt, hogy kutyánk milyen szinten van, ha nem a telefonunkkal vagyunk elfoglalva séta közben hanem figyeljük, hogy merre kolbászol, akkor sokkal másodpercre készebbek leszünk akkor amikor közbe kell avatkoznunk. Hiszen a kutya minél jobban belekerül a buliba annál nehezebb onnan kiszakítani. Tehát ha kutyánk már egy kicsit behívható, figyel akkor ha a póráz végén lifeg, már egy megfelelő időzítéssel el tudjuk érni azt, hogy ne kezdjen el rohanni egy másik kutya felé. Tudjuk majd kontrollálni, tanítani még akkor is, amikor ezen tapasztalat nélkül amúgy labdába se rúgnánk.

Végül de nem utolsó sorban, fontos, hogy milyen elvárásokat támasztunk a kutyulának:

• Ha azt mondom neked, hogy holnapra szedj össze 5 millió forintot, akkor köszönöd szépen de kiszállsz a játékból (már ha nincs napi 40 milliós fizetésed), ha viszont azt mondom, hogy 40 éven keresztül rakj félre 10 416 forintot, máris könnyebbnek tűnik a feladat. Ha ezt le akarjuk fordítani a kutyázás nyelvére, ha azt akarju ka kutyától, hogy hagyja ott a csülköt, fusson vissza hozzánk 100 méterre, üljön le és várjon türelemmel, a kutyula biztos, hogy el fog bukni. Ha viszont csak annyit akarunk tőle, hogy nézzen ránk, már jóval egyszerűbb lesz neki, így sokkal sikeresebben fogja megugrani a lépcsőket. Ne várjuk a kutyától, hogy azonnal csapot papot ott hagyjon és rohanjon vissza, ha erre nem készítettük fel, ha nem gyakoroltunk vele eleget.

A fokozatosság, a körültekintés, a tökéletes időzítés mind segítettek volna, hogy egy hasonló eset ne történhessen meg:

A kutya gazdija hatalmasat hibázott, nem volt felkészülve és sajnos ez most egy látványos baki volt, de ha belegondoltok hasonló hibák nap mint nap történnek, nyilván kisebb média visszhanggal és szerencsére hasonló károk nélkül. Nagyon fontos, hogy ismerjük kutyánkat, hogy beszéljük a nyelvét és ha ezt magunk nem tudjuk megtenni, kérjünk segítséget!