Nagyon sokszor azon gondolkozunk, hogyan válasszunk megfelelő kiképzőt a kis kutyánkhoz. Sokan írnak arról, hogy milyen módszerrel dolgoznak, még többen arról, hogy mi a jó a kutyának illetve hogyan érhetjük el, hogy az ember legjobb barátja boldog és kiegyensúlyozott életet élhessen. Van itt azonban még egy nagyon fontos dolog:
Mit tegyek, hogy a trénerem elégedett legyen velem? Avagy, hogyan lesz sikeres a kiképzés!
Kezdjük azzal, hogy mi a kutyázás lényege, hogyan érhetünk el csodálatos eredményeket:
Azért kell a kutyánkkal foglalkozni, hogy engedelmességet, következetességet valamint olyan szabályokat tanítsunk neki, amivel boldogan tud az életvitelünkbe és életkörnyezetünkbe illeszkedni. Ennek persze szerves része, hogy egy, két ösztönt felül tudjunk írni vagyis ellenőrzésünk alá tudjunk vonni. Ezt tehetjük erőszakkal, tanítással, de akár az ösztöneinek módosításával is, egy a lényeg, hogy foglalkozzunk vele, tegyünk róla, hogy a kutya tudja és értse mit akarunk tőle.
Nem kell szakembernek lenni, hogy megértsük kutyánk akaratát, hiszen ezt a lehető legegyszerűbben tudomásunkra adja nap mint nap.
Tehát az első és legfontosabb az IDŐ!
A legfontosabb, hogy a kutyázás ne egy külön program legyen, ne úgy képzeljük el, amire külön időt kell dedikálnunk. Minél nagyobb feneket kerítünk a dolognak, minél több rákészülést igényel Annál kevésbé foglalkozunk majd vele. Nincs más dolgunk tehát, csak kikészíteni egy kis jutifalatot amikor kivisszük a kutyát és gyakorolni azokat a feladatokat, amiket a suliban tanultunk.
Gyakorlás!
Sok mindent tanulunk suliban, viszont szinte soha nem tudjuk, hogy ezeket mire használhatjuk. Kérdezzünk rá ha a tréner nem magyarázta el:
- Behívás (köznyelven a kutya visszahívása): Sétálunk a kutyával, majd amikor éppen egy szaggal, egy talált falattal vagy akár egy másik kutyával bajoskodik, próbáljuk meg visszahívni. Behívással kizárólag fokozatosan arathatunk sikert, amiről itt írtam részletesebben.
- Ültetés: Egy kereszteződésben, bolt előtt próbáljuk úgy megoldani a kutyánk nyugtalanságát, hogy leültetjük. természetesen ezt a feladatot is fokozatosan kell tanítanunk, úgyhogy ne várjuk el az ebtől, hogy első próbálkozásra 20 percet üljön nyugodtan.
- Lábhoz rendelés: A lábhoz rendelés sem egyszerű, annak gyakorlása meg pláne. Első körben, ha kutyánkat nem szeretnénk odaengedni a másik ebhez, próbáljuk meg lábhoz rendelve a lehető leggyorsabban elhaladni a másik gazdi mellett. Ennek praktikájáról itt írtam.
Következetesség is nagyon fontos!
Mi az a következetesség? Ha én azt mondtam ül akkor ÜL!
Kutyánk nem döntheti el saját maga meddig kell a kiadott parancsot teljesíteni. Minden feladat a parancs mutatásával vagy mondásával kezdődik és egy mehetsz, játék, dögönyözéssel végződik. Lássuk, mit jelent ez a gyakorlatban:
Részben vagy egyáltalán nem csinálja:
Ami ragad az tapad! Nagyon sokan akkor rontják el amikor azt mondják a kutyusnak, hogy ül de az csak ennek a töredékét teljesíti, mi mégis örömmámorban úszunk. Ha ül akkor ÜL, de úgy ahogy azt tanultuk, ha előttünk van a kutya szemben velünk ha mellettünk akkor a lábunk mellett. Ezek figyelmen kívül hagyása káoszhoz vezet, hiszen kutyánk érezni fogja, hogy minél nehezebb a helyzet annál engedékenyebbek vagyunk, így ezzel visszélve, pont akkor nem fog engedelmeskedni, amikor a legjobban szükségünk van rá.
Megcsinálja, de előbb el akar menni:
Bármilyen feladatot is adunk a kutyánknak, annak akkor van vége, ha azt mondjuk. Nem azért mert hatalommániás gazdikat akarunk nevelni, hanem azért mert különben nem várhatjuk el tőle, hogy más helyzetben engedelmesen, tovább üljön a fenekén. tehát, kiadjuk a parancsot és csak akkor engedjük a kutyának a távozást amikor arra megfelelő jelet adtunk. Ez lehet egy nagy játék, vagy egy egyszerű mehetsz parancs.
Ha ez megy akkor minden menni fog!
Nem akarunk tehát mást, csak a gazdi odaadását, a kutyázáshoz elengedhetetlen a szimpátia, tehát bízz abban akit megbízol az oktatással, gyakorold a feladatokat, mert így tudjuk a céljaid megvalósítani.
